A köztudatban afféle „bezzegstrandként” él a Diósgyőri Várfürdő, ahová sokan visszavágynak, és amelyet néhányan egyenesen visszakövetelnek. Tizenkét éve tartó bezárása óta Miskolc nem látott olyan önkormányzati választást, melynek kampányából hiányzott volna az újranyitás ígérete. Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által nemrég megrendezett Diósgyőri Piknik pedig ismét ráirányította a figyelmet a strand sorsára. A városrészben tett túra különlegességének számított, hogy a résztvevők több mint egy évtized után újra bejárhatták az egykori strand megmaradt területét, ahol képletesen úszósapka-szépségversenyt is rendeztek. Az esemény után sokadszorra kap hangsúlyt a kérdés: hogyan tovább várfürdő?
A Diósgyőri Piknik részeként az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szervezésében a résztvevők nemcsak a városrész utcáit járták be, hanem a Diósgyőri Várfürdő területére is ellátogattak. Megmaradt részeit közelről is megnézhették, a program egyik legkülönlegesebb elemeként pedig úszósapka-szépségversenyt tartottak. A kezdeményezés természetesen szimbolikus volt. A medencék üresek, a strand továbbra is zárva.
Miközben a miskolciak úgy érzékelik, rengeteg helyi és környékbeli szívesen látná újra működés közben a strandot, a valóságban ez a létszám elmarad az elképzelésektől. A szükséges felújítás költségei, a megváltozott üzemeltetési feltételek és a látogatói igények kérdései pedig nem elhanyagolhatók. A városvezetők hosszú időn át újranyitást ígértek, a medencék és a fürdő egyéb berendezései azonban azóta is kihasználatlanul állnak.
A fürdő története jóval régebbre nyúlik vissza. A Bükk lábánál, a Diósgyőri vár közelében fekvő terület csaknem egy évszázadon át szolgálta a fürdőzni vágyókat. A strand hosszú időn keresztül a környék egyik kedvelt találkozóhelye volt, és generációk számára jelentett nyári kikapcsolódást. Az egykori vendégek emlékeiben nemcsak a medencék, hanem a napozással, a beszélgetésekkel és a strandoláshoz kötődő apró szokásokkal töltött órák is megmaradtak.
Népszerűsége azonban nem maradt változatlan utolsó éveire. A víz hőmérséklete sokak számára kellemetlenül hideg volt, ami a látogatottságot is befolyásolhatta. Vagyis bár a Diósgyőri Várfürdőnek ma is van egy elkötelezett nosztalgikus közönsége, nem lehet automatikusan abból kiindulni, hogy a korábbi működés idején tapasztalt népszerűség egy felújítás után is ugyanúgy visszatérne.
A strand múltja a nevében is tükröződik. A középkorban a vár környéki terület a mindenkori magyar királyné tulajdonában állt, innen ered a „királynék fürdője” elnevezés. A helyszín történelmi környezetét a közeli Diósgyőri vár, valamint a Diósgyőr-tapolcai barlang is gazdagítja. A barlangból a Szeleta-kultúrához köthető őskőkorszaki leletek, valamint más őskori, bronzkori és középkori régészeti emlékek is előkerültek. Éppen ezért a bezárás óta nemcsak az újranyitás lehetősége, hanem a megmaradt terület sorsa is rendszeresen előkerül a helyi közbeszédben.
Fotó: Mentsük meg a Diósgyőri Várfürdőt Facebook-csoport
Amikor 20014-ben a vár környezetében megépült a Lovagi Tornák Tere, a strand bezárta ugyan kapuit a vendégek előtt, ám az elképzelés szerint ez csak ideiglenes szünetként szerepelt a tervben, legalábbis Kriza Ákos egykori polgármester ígérete szerint. A beruházás következtében a fürdő használható területe jelentősen csökkent, ami a későbbi működtetés lehetőségeit is korlátozta.
Azóta eltelt tizenkét év, az újranyitás pedig minden önkormányzati választási időszakban előkerült ígéretként. A strand sorsa így hosszú ideje visszatérő helyi ügy. A korábbi vezetők és a választási kampányokban megszólaló politikusok is foglalkoztak a helyreállítás lehetőségével, a megvalósításig azonban egyik elképzelés sem jutott el.
A területvesztés mellett az idő múlása is egyre nagyobb akadályt jelent. A fürdő egykori berendezései, köztük a 2004-es felújítás során beépített, rozsdamentes, saválló acélból készült medencék máig megtalálhatók a helyszínen. Ezek az elemek a strand egykori infrastruktúrájának értékes részei, ám a bezárás óta nem használják őket. A fürdőhöz tartozó szauna és más berendezések szintén kihasználatlanul maradtak, miközben állapotuk az évek során tovább romolhatott.
Egyik legnagyobb ellentmondás a jelenlegi helyzetben, hogy a strand területén továbbra is ott vannak azok az eszközök és épített elemek, amelyek korábban a működést szolgálták, de jelenleg nem hasznosulnak. A fürdő újranyitása ugyanakkor nem egyszerűen azt jelentené, hogy ismét vizet engednek a medencékbe. A hosszú bezárás, a megváltozott előírások és a csökkent terület miatt átfogó felújításra, korszerűsítésre és a működtetés újragondolására lenne szükség.
A korábbi városvezetés, Veres Pál polgármestersége alatt, már komolyabban is vizsgálta, hogyan lehetne rendezni a Diósgyőri Várfürdő helyzetét. A cél az volt, hogy kiderüljön, milyen feltételekkel lehetne ismét működőképessé tenni a strandot, és van-e akkora igény a szolgáltatásra, amely indokolná a szükséges beruházást.
Azonban a lefolytatott vizsgálat nem igazolta, hogy a fürdő újranyitása olyan mértékű látogatottságot eredményezne, amely kellő alapot adna a több százmillió forintos fejlesztéshez. Ez lényeges szempont, hiszen a városnak nemcsak a felújítás költségeivel kellene számolnia, hanem a későbbi üzemeltetés kiadásaival is. Egy strand működtetése folyamatos fenntartási, energia-, vízkezelési és személyzeti költségekkel jár, ezeket pedig a jegybevételnek és az esetleges egyéb forrásoknak kellene fedezniük.
Mindez nem jelenti azt, hogy a helyiek ne szeretnék visszakapni a fürdőt. A strand megmentését szorgalmazók tábora ma is létezik, és a közösségi médiában is évek óta napirenden tartja az ügyet. A Mentsük meg a Diósgyőri Várfürdőt nevű Facebook-csoport is azt mutatja, hogy vannak, akik továbbra sem mondtak le a hely újjáélesztéséről. Egy elkötelezett közösség létezése azonban önmagában nem feltétlenül jelent akkora rendszeres látogatói keresletet, amely gazdaságossá tenné a fürdő működtetését.
2022-ben az akkori városvezetés komolyan foglalkozott a Diósgyőri Várfürdő kérdéseivel
A kérdés ezért túlmutat azon, hogy a miskolciak közül hányan őrzik szívesen a strand emlékét. A döntéshez azt is mérlegelni kellene, hogy egy korszerűsített, a mai szabályoknak megfelelő fürdő milyen szolgáltatást tudna nyújtani, mennyibe kerülne a fenntartása, és várhatóan hány vendéget vonzana. A nosztalgia fontos része a hely értékének, de egy ekkora beruházás pénzügyi és működtetési feltételeit is teljesíteni kellene.
Két évvel ezelőtt, 2024-ben Németh Juditot, a Miskolci Fürdők Kft. akkori ügyvezetőjét kérdeztük a Várfürdő jövőjéről. A beszélgetés eredetileg a Miskolctapolca Barlangfürdőben keletkezett tűz miatt készült, de szóba került a diósgyőri strand ügye is. Németh Judit személyes emlékeket is felidézett: Diósgyőrben nőtt fel, így számára is ismerős volt a fürdő, amely rendszeres hétvégi kikapcsolódást jelentett.
Az ügyvezető együttérzését fejezte ki azokkal, akik szeretnék, ha a strand újra működne, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a fürdőzés feltételei az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak. A korábbi üzemeltetési gyakorlatot nem lehetne egyszerűen változtatás nélkül folytatni: a mai előírások és vendégigények a vízhőmérséklet emelését is szükségessé tehetik, ami további költségekkel járna.
Úgy fogalmazott, hogy a megmaradt területet mindenképpen hasznosítani kellene, és olyan újdonságot lenne érdemes létrehozni Diósgyőrben, amely a város lakóinak is örömet okozhat. Ez a felvetés azért lényeges, mert a fürdő sorsáról szóló vitában nem kizárólag a teljes újranyitás vagy a további tétlenség lehetősége merülhet fel. A megmaradt terület más célú hasznosítása is szóba jöhetne, amennyiben a strand korszerűsítése gazdaságilag nem lenne fenntartható.
A Várfürdő helyreállításának egyik legnagyobb akadálya a beruházás költsége. A korábbi becslések idején még jóval kisebb összeggel számoltak. A szükséges átalakításokat kezdetben mintegy 15 millió forintból megvalósíthatónak tartották. Az évek során azonban a műszaki és gazdasági környezet megváltozott, és a felújítás várható költsége jelentősen emelkedett. A 2024-es beszámolóban már a százmillió forinthoz közelítő összeg is felmerült, a mostani helyzetben pedig a teljes helyreállítás több százmillió forintos beruházást is igényelhet.
A pontos költség csak egy részletes, aktuális műszaki felmérés és megvalósíthatósági terv alapján lenne meghatározható. A hosszú ideje nem használt berendezések állapotát, a szükséges cseréket, a vízkezelési rendszert, az épített elemeket és a mai előírások teljesítését egyaránt figyelembe kellene venni. A korábbi, kisebb összegű becslések ezért nem feltétlenül tükrözik, hogy ma mennyibe kerülne egy biztonságosan és gazdaságosan üzemeltethető fürdő kialakítása.
A tervezzukmiskolcot.hu oldalon a nyilvánosság számára is nyomonkövethető volt a fürdő sorsáról zajló közös gondokozás négy évvel ezelőtt
Megtérülése szintén bizonytalan. Ha a felújítás után nem érkezne elegendő vendég, a városnak a működtetés költségeit akkor is viselnie kellene. A korábbi vizsgálat éppen ezért fontos kapaszkodó a döntéshez: az nem igazolta, hogy a látogatói igény önmagában indokolná a több százmillió forintos ráfordítást. Ez nem zárja ki, hogy a fürdőnek legyen közösségi vagy turisztikai értéke, de azt jelzi, hogy a fejlesztés gazdasági alapjait külön is igazolni kellene.
A kérdés ugyanakkor nem csupán az, hogy érdemes-e újranyitni a strandot. A berendezések és a terület jelenlegi kihasználatlansága miatt azt is indokolt lenne tisztázni, milyen más lehetőségek jöhetnek szóba. Ha a fürdő eredeti funkciójának visszaállítása nem megvalósítható, a városnak akkor is választ kellene találnia arra, hogyan hasznosítható a terület, és mi történjen a még meglévő, értékes eszközökkel.
Korábban építészeti terv is készült a Diósgyőri Várfürdő jövőjére. Nagy Rebeka Klára, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója diplomamunkájában a strand helyreállításának lehetőségeit vizsgálta, és olyan elképzelést dolgozott ki, amely a fürdőzés, a pihenés, a műemléki környezet és a természetvédelem szempontjait igyekezett összehangolni. Munkája Breuer Marcell diplomadíjat kapott.
Arra keresett választ, hogyan lehetne a tömegturizmus, a kikapcsolódás, a gazdaságosság és a helyi identitás megőrzésének szempontjait úgy összeegyeztetni, hogy azok ne egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve jelenjenek meg. Ez jól mutatja, hogy a Várfürdő jövője nemcsak a medencék műszaki állapotán múlik: a környező történelmi helyszín adottságait, a terület méretét és a lehetséges látogatói igényeket is figyelembe kellene venni.
A fürdő sorsa iránt elkötelezett stabil csoport a mai napig aktív a közösségi médiában
Egy diplomamunka azonban önmagában nem jelent megvalósítási döntést, és nem biztosítja a szükséges forrásokat sem. A terv értékes kiindulópont lehet a gondolkodáshoz, de a kivitelezéshez részletes műszaki és pénzügyi előkészítésre, valamint a beruházás fedezetére is szükség lenne. A Várfürdő esetében pedig éppen a finanszírozás és a várható működési költségek jelentik az egyik legnagyobb kérdést.
A Diósgyőri Piknik és az úszósapka-szépségverseny ismét láthatóvá tette, hogy a strand története ma is sokakat érdekel. A víz nélküli medencék között tartott szimbolikus program ugyanakkor élesen szembesít a jelenlegi helyzettel. Tizenkét évvel a bezárás után sincs működő fürdő, és a megmaradt terület jövője sem rendeződött megnyugtatóan.
A város előtt két külön kérdés áll. Az egyik, hogy van-e reális lehetőség a fürdő teljes felújítására és újranyitására, a másik pedig, hogy ha erre a költségek és a várható látogatottság miatt nincs megfelelő alap, milyen más módon lehetne hasznosítani a területet. A strand megőrzése és a helyi emlékek tisztelete nem feltétlenül követeli meg, hogy mindenáron a korábbi formában állítsák helyre a fürdőt.
Kiemelt kép: Mentsük Meg a Diósgyőri Várfürdőt Facebook-csoport
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
